Az esernyő (Basmacskinnal)

[CENZÚRA NÉLKÜL]

grotesz elbeszélés idegesítő szóismétlésekkel

I.

Habó Habi azonmód esernyővel a kezében kilépett az esőbe. Arra készült, hogy kinyissa. De nem végzett a művelettel, ugyanis Wayda, a közismerten szadista orvgyilkos termett előtte. Előrántotta ökörszarvnyelű böllérbicskáját, s azonmód kieresztette Habiból a bélt. Habó Habi legott összeesett, miközben agyában fura gondolatok rajzottak szüntelen:

„Apa kocsit hajt. Apa megy a városba és kocsit hajt. Apa milyen szépen hajtod azt a kocsit. Én itt ülök apa mell…”

Meghalt. Wayda, a gaz és lator szemét disznó felkapta az esernyőt és kinyitotta az esernyőt. Az esernyőt nyitotta ki. Amint kinyitotta az esernyőt, egy szörnyű mennydörgéssel egy csapásra vége lett az esőnek.

Wayda unottan dobta el az esernyőt. Az esernyőt dobta el. Miután eldobta az esernyőt, berugdalta a beletlen  hullát a kapu alá. A beleket előtte megette. Már éppen az esernyő után akart nyúlni, amikor az esernyőből egy hatalmas, orr formájú esernyő türemkedett ki. Lassan az egész várost beborította. Wayda az esernyő drótkeretén lógott átszúrt hörgőkkel. Kicsit azért még tudott hörögni. Aztán meghalt.

Habi áttetsző alakja ott hatalmasodott az esernyő által elnyelt város felett és kacagott, csak kacagott  egyre eszelősen…

II.

Escéhá Reiner, a kis termetű, ámde hatalmas észtartalékkal rendelkező, újabban púpos, ronda fejet viselő PÁGISZ-os deák kilépett az ajtón. Miután kilépett az ajtón, becsukta maga mögött az ajtót. Először a bal, aztán pedig a jobb kezével. A fogai között egy gyász fekete színű esernyő lógott baljóslatúan.

Miután  hősünk kilépett az ajtón, majd azt becsukta először a bal, aztán pedig a jobb kezével, kivette a fogai közé szorult esernyőt a szájából és az imént említett esernyőt a hóna alá véve kettőt lépett. Először kettőt lépett, aztán egyet se, mert egy nagy víztócsa állta útját. El. Escéhá Reiner, a bátor, pelyhedző állú, úriembernek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető piszkos kis zsebtolvaj így szólt magához, Micimackó után  szabadon:

– Gondolj, gondolj valamire… – majd, hogy némi nyomatékot adjon szavainak, elkezdte ütögetni saját fejét, amiből beláthatatlan bonyodalmak is származhattak volna, ha nem néz pont ekkor bele a pocsolyába.

– Francba, hiszen nekem púpos a fejem teteje!

Ezek után a gogoli gondolatok – vagy ha feltétlenül ragaszkodunk a tényekhez -, szavak után Escéhá Reiner már nem ütötte a fejét, ami, mint tudjuk, beláthatatlan bonyodalmakat is okozhatott volna. Ehelyett szépen megkerülte a pocsolyát és még kettőt lépett előre. Aztán még egyet. Aztán még négyet hátra.

– A picsába, hát nem beleléptem ebbe a ganélébe? – fakadt ki.

Escéhá Reiner, aki ebben a pillanatban nagyon közeli lelki rokonságban állt Akakij Akakijevics Basmacskinnal, ott állt az általa ganélének titulált pocsolyában. Minél többet állt benne, annál inkább úgy érezte, hogy igaza van. Ganélében állt.

Így hát mit tehetett volna mást, kinyitotta az esernyőt, amiből a változatosság kedvéért most nem egy orr, hanem egy hacuka lépett elő görénygallérral, miközben a zsebeiből özönlött kifele a sok genny.

Escéhá Reiner elődeihez hasonlóan a förtelmes látványtól és szagtól holtan esett össze. A ganélé nagyot fröccsent, majd valahonnan eszelős kacaj szűrődött be a sötét kis utcába…

III.

McGily büdösül ümmögött. Már megint futni hagyott egy örömlányt. Pedig már majdnem sikerült elkapnia egy fordulóra.

– Majd legközelebb – vigasztalta magát, ámbár nem sok sikerrel. Mivel még egyáltalán nem lohadt le, lótaxival átugrott Piroskához, mivel tudta, hogy a farkas csak hajnaltájt ér haza a részeg tivornyából.

Piroska, aki amúgy mellesleg elég jó nő volt, meg szőke is – szóval olyan, aki képes megvigasztalni egy büdösül ümmögő McGilyt – mindehhez haladéktalanul hozzá is fogott. Kezdetnek McGily egyik rövid, ámde lyukas végtagját vette kezelésbe… McGily nagyokat nyögött a gyönyörűségtől… Később Piroska abbahagyta főhősünk orrának nyaldosását, és megfogta, jobban mondva megszopta a dolgok végét… Miután lenyelte a kis ficánkákat, helyet cseréltek és most McGily csinált bizonyos dolgokat, miközben Piroska buja lábszőrzetét csavargatta a karjaira. Ilyen módon tehát mindkét bakny adott és kapott is ezt-azt, de ez még nem elégítette ki őket fene nagy mohóságukban.

McGily már éppen bele akarta tuszkolni csupasz nemi szervét Piroskába, amikor berúgták az ajtót.

– Jézusom, hazajött a farkas! – sikította Piroska, de ez tulajdonképpen az utolsó szava is volt, mert a farkas lelőtte a kezében tartott orral.

– Nem olyan büdösű ümmög a baknyos kók! – kezdte a magyarázkodást McGily, de hamar a torkára forrt a szó. A farkas kezéből ugyanis kiugrott az orr, s előbb egy köpönyeg, majd nem sokkal utána egy határozott Habó Habi formájú köpönyeg alakját vette fel, miközben fika és dzsuva lövedékekkel szórta tele a szobát. Egyszer csak Akakij Akakijevics Basmacskin állott elébük.

Szó nélkül letépte a bundát a farkasról, aztán a csodálkozó McGily szeme láttára újra orrá, majd egy gyász fekete színű esernyővé változott és a farkastetemet felszippantva angolosan távozott.

McGily mindebbe természetesen belehalt…

(1993)