Az elveszett ecloga fosztogatói

[CENZÚRA NÉLKÜL]

PARASZT
S mondd vándor, kié,
Kié a ló, mi itt henyél?
Belerúgnák, hej! De miért?
Ettől még nem törli kezét belém!

VÁNDOR
Büdös paraszt, ne tedd,
Ha élted kedves neked!
Mert mit ér a lét,
Ha levágják az ember fejét?

ROBOTZSARU
Igazat szólsz, barátom Samu,
Ha más mondja: rávágom kamu!
De mert te mondod, életed,
Meghagyom, ha kedves néked…

A LÓ
Nyihaha, nyihaha,
Nyihi – nyahi nyihahi,
Nyahi – nyihi nyahiha,
Nyihaha, nyihahi.

PARASZT
S mondd vándor, miért,
Miért nyihog a ló? A tiéd?
S ha már tiéd a paripa,
Miért nem visz már haza?

VÁNDOR
Ezt te nem tudhatod paraszt!
Ne halljak tőled többet panaszt!
S mondsza, miért van az,
Hogy ennyit pofáz mind a paraszt?

COLOMBO
E fogas kérdés rám vár hé,
Egy nyomozóra, ki megfejté.
De nem kontárkodhatsz bele,
S mondd már meg, mi a gyilkos neve?

SÜLTGALAMB
……………………..
……………………..
……………………..
……………………..

BALTAZÁR
Létem az életem értelme,
S enyém az istenek kegyelme.
De ti mit csináltok itten?
Tinéktek nem csúszik le sliccem!

VÁNDOR
Baltazár, te varázslók szégyene,
Mi történt a múltkor teveled?
Nem sikerült ama tetted,
Mikor a lovakat etted?

PARASZT
De mi értelme a létnek ember,
Ha nem terem már a kender?
Eddig jólesett a könnyű bódulat,
S most már örülök annak is, mi jó falat!

A LÉGY
Züm – zümm Zimmebumm,
Zumma – zimma zummabumm,
Zizi – ropi – zumm – zimba,
Zumma – zumma, zimmbumba.

VÁNDOR
Hogy előbbi kérdésed értsem paraszt,
Fel kell fognom elébb, mi végre haladsz?
S ha haladol arra, merre kell,
Tudjad, felfedezte már a telefont Bell.

S emiatt tudnom kell paraszt,
Merre jársz. Mindent velem tudass!
Azt’ majd ha tudom mit miért,
Neked adom a lányom kezét.

PARASZT
Megtisztelsz uram,
De ehhez még nekem is lesz 1 szavam!
S e szó mindent elmond néked,
Úgy hangzik, hogy: kiontomavéred!

COLOMBO
Álljunk meg egy szóra koma!
Nem lesz itt semmiféle lakoma!
Kiderítettem, kié a gyilkos fegyver,
Hozzatok nekem egy kengyelt!

PARASZT
Gyilkos fegyver? Hisz’ nincs is halott,
A méreg még nem hathatott!
Jaj! Elszóltam magam,
Kihúzom hát minden fogam.

ROBOTZSARU
Erre semmi szükség, hisz’ erős karom!
S szeretem ütni, ki barom.
Úgyis régen kaptam már szót,
Csak azért, mert nem vagyok tót!

VÁNDOR
A ló megdöglött, s rothad is már tán,
Megfújhatná örök sípját a PÁN!
De jaj! Hol lehet e nemes ember?
Csak nem döntötte le lábáról a kender?

A LÓ
(A ló nem szól semmit, mert már
megdöglött. – a szerző megjegyzése)

PARASZT
Megdöglött hát szegény paripa,
Szerelmes leszek én a Mariba.
Nem láttatok még ily’ heves nőt,
Ily’ drága, erőszakos börtönőrt!

VÁNDOR
De ne félj, ne félj paraszt!
Nem csuknak le, míg zörög a haraszt.
Elmondom, hát miért jöttem dél óta;
Tudom hol van az elveszett ecloga!

ROBOTZSARU
Oh, kedves füleimnek eme szó,
Megeszem hát a lót, mi hótt.
Karom erős, szívem bádog,
Hol a szemét terminátor?

TERMINÁTOR
Itt vagyok, óh féreg, beszélj!
Miért ejted ki egy hős nevét?
Elpusztulsz kis XX. századi pondró,
Nem lesz belőled nyugdíjas tűzoltó.

A SÜLT GALAMB
(Ö sem szól, mert tévedésből megette
a paraszt – a szerző megjegyzése)

COLOMBO
Hát vigadjatok jól – szólt,
Eszem több van, mint volt.
Vándorral tartok, tudjátok hova?
Hol megbúvik az elveszett ecloga.

PARASZT
Veled tartok ember,
Szakállad az kender,
S én azt termesztek régóta,
Te fennkölt elméjű zigóta!

Agyad tekervénye,
Emberiségnek reménye!

VÁNDOR
Ez a beszéd, óh paraszt,
Rájöttem, hogy mitől zörög a haraszt.
Fel! Lóra ki vitéz!
Az kapja meg a lányom kezét!

ROBOTZSARU
Nyakam szorítja, mint egy satu,
Mégis érzem, hogy ez mind csak kamu;
Mert miért akarsz bevetni kopasz,
Mikor megettem az egész lovat?

TERMINÁTOR
S velem mi lesz, hé ti?
Ne mondjátok: Hasta la vista, baby!
Veletek tartok örökre,
Rájamegyünk az gaz törökre!

Ki a harcmezőre, de tüstént!
Mihelyt kiszedem orrombul a tüskét,
Mit a gaz Robotzsaru tett bele,
Agyon is vágom a szennyet, nesze!

ROBOTZSARU
Á, ez fáj, te nem is ember,
Nem lesz tiéd a kicsi pendely!
Megtartom magamnak, hallod?
Az égboltot nem te tartod!

VÁNDOR
Elég legyen, lét nélküli lények!
Nem vagytok ti Ali babák, s bégek!
Fejem kopasz, de nem szégyenlem,
Nem kalózkodtok itt, az én földemen!

PARASZT
A föld az enyém, de nem baj,
Attól még nem nő ki fejeden az haj.
Fel! Kerekedjünk mind, s majdan,
Megleljük a kincset, fürdünk tejben vajban!

COLOMBO
Jól mondod fiam, paraszt,
De szólok a hóhérnak: nyakazd!
S akkor majd jól vigyázz,
Többet már ne hibázz!

Velünk jöhetsz te is, ha bírod
Ám tengernyi lesz majd a kínod!
S mit válaszolsz, mondsza erre?
S mi vagyon a szíved terve?

PARASZT
Szép a ruhád mondom, habár,
Nem vagy kedves, se királylány.
Ettől függ válaszom. Tehát:
Lássuk már az elveszett eclogát!

KAMIKAZE
Vigyázat odalent, jövök!
Félre! Különben lövök!
Elromlott a fék, ami a vég,
Kerüljön rám sok-sok jég.

Hisz’ már biztos, hogy zuhanok,
Miből következik: most meghalok…
Ám ha elkaptok, ti lenti népek,
Mondok nektek valami szépet!

ROBOTZSARU
Ajánlatod nem kecsegtető,
Rád irányul egy aknavető.
Ez az enyém,
S mit tőlem kapsz, a tiéd!

COLOMBO
Kommentálom az eseményeket,
Miből megírom a jegyzőkönyvemet.
Felrobbant a kamikáze rendben,
Feldobta e tett a kedvem:

De már menjünk, kedd van,
Ne várjuk szerdát! Azon nyomban!
Más is tudhat az eclogáról,
S ez nem ment meg a bitófától…

MESÉLŐ
S erre elindultak mind az öten,
Nem voltak biz’ sose többen.
Ám kis csapatuk ütőképes,
Fogyott is a kocsmákban a rétes.

Átestek sok-sok kalandon,
Szerepeltek nem egy porondon.
Ám e vers nem kalandregény,
Az élet értelmének kérdése a cél.

S válaszolnék is rá nyomban,
Ha elibém Deres Samu nem toppan.
Kérdem én, miért vagy itt, mi végre?
Tán a vasorrú banya örömére?

DERES SAMU
Azám komám, elmondom én,
Miért íródott eme bús költemény.
Mint fán, lógott egyszer egy sózott hering,
Mely sast imitálva a magos égben kering.

Pikkelye szikkadt, mint a sivatagi homok,
Ám tekintete ugyanolyan konok.
S e hering, ki sózott vala,
Ö lett a Föld meg nem evett hala.

MESÉLŐ
Elég Samu, te redv,
Dől belőled a szó, mint a nedv.

S most, bár nem akartam, kutya,
Lelőlek, vagy ne legyen kezemben duda!

BUMM! – dörg az ágyú,
Elbúcsúzom Pató Páltú.
Az ám, hisz’ majdnem elfeledtem,
Sokak sorsát kezembe vettem.

S e hősök, torkukiziglen,
Kurjongatnak: ki az, ki hitetlen?
Ideje már, hogy visszatérjünk rájuk,
Kiknek vértől piroslik a szájuk:

VÁNDOR
Hé szaracén,
Ecloga a nemes cél!
Itt vagyunk hát a havason,
S az ebédünket kavarom.

PARASZT
Ez mind szép,
De mit kér a nép?
Ki téged széjjeltép,
Ha csak meg nem lép?

COLOMBO
Lassan a testtel, ha fagyott,
Szükség van még rád, sok-sok marok.
Nem ölünk meg senkit skacok,
Mi vagyunk a Fizikusok.

TERMINÁTOR
Az ám, de mi lenne,
Ha senkinek nem lenne hozzá kedve?
Bár nem juthatok bitóra,
Jöjjön inkább az ecloga!

DZSOKI JÚJING
Hé, mit kerestek a földemen, Olaf?
S rikoltoztok itt, mint egy piaci kofa?
Én itt olajat keresek,
Velem senki sem felesel!

ROBOTZSARU
Ajjaj, fekete vonat,
Itt a vándor, aki kopasz!
Vele packázz ami,
Vagy bújj el, mint a kis csacsi!

VÁNDOR
Ez igen, Te robotok zsaruja,
Tiéd immár a parasztnak faluja.
Mert tudjad meg, nem vánkos,
Hanem nevem: Kasztrált János!

PARASZT
Oh, uram, tudhattam volna, már most,
Barátod volt Mátyás, aki igazságos!
Leborulok térdre előtted,
Hogy miket gondoltam eddig felőled!

VÁNDOR
Mondsza, miket?

PARASZT
Lekváros ibriket!

MESÉLŐ
Sok lesz megint a szó,
Mikor akad még sok tennivaló!
Munkára fel, emberek, hahó,
Különben rátok vár egy – egy karó!

Folyt köv…

(legalábbis közel 30 év után én még nem adtam fel a reményt, hogy újra megszáll az ihlet 🙂 )

(1994)