A valagam partján – kultúrversek
[CENZÚRA NÉLKÜL]
Eme versek – ha nevezhetők egyáltalán annak az alábbi írások – jó része még a nagy reményekkel teli, olykor mégis kissé pöcegödör-hangulatot árasztó 1990-es években íródott. A többi pedig valamivel később. Nagyjából időrendben megyünk vissza a gyökereimhez, vagy ahogy éppen sikerült. A nyelvezet olyan, amilyen, sokszor 18+ korosztálynak (sem) ajánlott, noha többségüket ennél fiatalabban írtam. Zaklatott gyerekkorom volt, na. No meg szerencsém is. A barátokkal. Nemkülönben a munkahelyi pszichológusokkal, akik valamiért nem olvassák ezt az oldalt. 🙂
Tartalom
A valagam partján
Habba első felesége játszott érte
Pénzt, időt, kollégaéletet nem kímélve
Rádiós játékon
Megnyerte a jegyet, az ingyent
Mégsem mehetett oda innen
Mert mi mentünk
Bár Habba fájó fejjel nem meleg
Mégis szaunában hempereg
Mert akart
Hidegből melegbe csobbanva
– alig egyet-kettőt fingott na –
Hátbőre peremén
Megcsillan a sejtelmes sarki fény
Ami nem csodásított csoda még
Hétfői groteszk
Habba az istentelen isteni lény
Pezsgőfürdőben áztatott valaha élt
Sörivónak való.
(2007)
Örökkön örökké
Miért van a Földön gonosz,
Miért nem győz a jó;
Miért nincsen még péntek,
És miért nincs nyáron hó?
Miért vannak a tóban békák,
Miért nem esznek gyereket;
Miért van csak két szemük,
És miért nem vannak szellemek?
Miért leszek én rendnek őre,
Miért nem inkább Rodolfó;
Miért tél a tél neve,
És miért kering ferdén a Földgolyó?
Miért szeretik a Backstreet Boyst,
Miért olyan undorító nyál;
Miért nem vagyok rapper,
És miért nem van még nyár?
Miért nincsen a Földön hóegér,
Miért vannak az égen csillagok,
Miért hisznek bennük az emberek,
És miért ragyognak olyan nagyon?
Miért szeretem Garfieldot,
Miért lekváros a szám;
Miért vagyok most éhes,
És miért kék a láthatár?
Miért szeretünk úgy élni,
Miért megyünk csak tovább, tovább;
Miért halunk meg egyszer,
És miért fáj, ha fáj?
Miért írok hülyeségeket komolyan,
Miért komoly, ha hülyeség;
Miért ebben a korban élek,
És miért vagyok okos is meg szép?
(2000)
A sárkányok hallgatnak…
Hallgatnak az undorító, gennyes hüllők,
S az ég nem szór rájuk átkot;
Csipogó pippentyű a motor hátulján,
Megvagy hadnagy fúj gyászéneket a sóhajok kútján…
Szellemek, és pomogácsok rajzanak,
Rohangálnak céltalanul gondtalan;
Szépérzékük súlyos sebet szenvedett,
A háború már csak ilyen – halott remény.
Bús szemeket meresztenek a halak,
Vértől csuszamosak mind a falak;
Ámbrás cet volt Moby Dick – bizony.
S nem kell neki a felüléshez uszony…
A sárkányokról akartam írni,
Sokat, bunkót, de széket – esetleg kéket;
De mert a krokodil is hüllő,
Az erdőben kaktusz évek óta nem nő…
Szeretteink fürdőkádakban tobzódnak,
A farkasok kiontott belekben alszanak;
A kék ég fehér felhők tűzétől lángol;
S nincs már tovább – az Űrgammák a szép.
Végéhez közeleg az óda, mert csak,
A sárkányok pénisze órák óta lankad,
Kihalnak a pikkelytestű undok hüllők,
Mint küllőtlen biciklikből a küllők…
Nincs remény, a vég eléri mindet,
Nem találja meg Kirk kapitány a kincset,
S az Enterprise új, távoli galaxisba cseppen,
Nincs, ki fogadna rá már többet.
S a sárkányok hallgatnak…
(1998)
Bye, bye love!
Arcára ráhull,
Az alkonyi napsugár,
Jó ital a Red Bull,
Sárga cserebogár!
Kígyót eszem,
Harsog a fogam alatt,
Elment eszem,
Fejemen lyukas kalap.
Emésztésem rendben,
Bár a gyomrom korog,
Nem tartom nagy becsben,
Mi a vízben tocsog.
Disznó sonka az igazi,
Róka rege róka,
Azt eszünk mi addig is,
Míg eltart ez a móka.
My little pony,
Hangzik el a cím,
A trabit meg kell tolni,
Sántít biz’ a rím!
Megakadt a torkomon,
Biga csiga háza,
Badka manó aszondom,
Fejbe leszel vágva.
Addig nyújtózkodjál,
Míg a takaród ér,
Mert ha kireked a láb,
Belepi a dér!
Beittak a legények,
Holnap lesz a vásár,
Ha nem lelünk majd férget,
Eszünk jó kis kását.
Védjük az anarchiát,
Dicsőség neked, KÁOSZ!
Legyőzzük majd Columbiát,
Szüch Gabi orra mákosz…
Szerelmes versnek indult
Eme költemény,
De korán másra fordult,
Hova nem jut el a fény.
De a sötét is hív,
Jókat lehet ölni,
Bár terjed jól a HIV,
Mint az illatos kölni.
Öregszem, érzem,
Elvisz majd a kór,
Nem ízlik a tőzeg,
Eszem inkább sót!
(ki)VÉGE(ztek)
(1995)
Hammurappi
Oh, Hammurappi, te bölcs,
Megadhatnád az emberiségnek, ami köll.
De jő még kutyára dér, arra meg böjt,
Fellázad majd ellened sok-sok föld.
Ledöntik öröknek szánt oszlopod,
S mondják vígan: „Most jól leszopod!”.
Hát kellett neked hírnév, hatalom,
Ha most már majd ezzel telik napod?
Beásnak nyakig a szent homokba,
Vagy betesznek egymagad egy lukas ladikba.
De történjék bárhogy paraszt,
Nem a te szavadra fog hörögni a haraszt!
S most levonom, mi tanulság ebből,
Ne akarj annyira kitűnni a hülye tömegből.
Megtanít ebből, amit csak lehet,
Kedves tantárgyunk, a társadalomismeret.
Persze az egész baromság, bébi,
Nem ettől tanulod, hogyan kell élni.
Csak konc a nyakunkon Huba,
Ez a sok-sok felesleges duma!
(1994)
Eszperente vers
Eme vers eszperente,
Melynek leve kezek merte,
S ennek ez lett veszte,
Mert nem lett elengedve.
De hej! Nem leszek Nemecsek,
Mert ennek esze leveses,
S nem szeretem ezeket,
Eme tetves-redves kezeket.
Nem lehet edve ez,
Mert ez nem perec,
S ezzel elrettentett,
Mely eset berettyentett.
Eszperente vers eme,
Elrendezett e-k rendje,
Melyeket rendes ember
Egyszer sem felejt el.
The End
(1994)
A Hány
Tegnap láttam egy
Bűzölgő, sárga hányt,
Miközben mellettem
Az orrát túrta a lány…
Ülünk a vonaton…
…Tele van a tökünk.
Nekünk is! A paraszt
Meg üvölt: ez a mi földünk!
Felfordult a világ,
Minden csupa talány;
S egy lógó belű szamár
Kiábrándultan i-áll:
Lóg a belem, vörös
Káposzta a fejem,
Elapadt már mind, a tejem
Életem sötét verem.
S jő egy osztag
Vágott szemű vietkong…
A csacsiért már az
Öregharang kong!
AIDS-es vére az
Út szaros kövén,
Kifordult bal szeme
A jobb helyén…
Embertelen sötétség
Borul a kietlen tájra,
Nostradamus jóslata
Beteljesülni látsza.
De ni csak, ott jő egy
Vadnyugati halőr, ki
Beledől coltjába:
Oh, micsoda malőr!
Asszonyok és lányok,
Váladékok, s hányok,
Menetelnek sorban,
Mellettük akna robban…
Húscafatok szállnak,
Rothadnak és mállnak;
Az okádékos nyálnak
Hú, de nagyon fájnak.
Bambi jár-kel lassan
Az erdei porondon,
Miközben a vadász
Csak rája gondol…
Lő Rumcájsz, tripla
Szaltót csinál az őz…
De szerencsére mindig
A hánybitorló győz.
Maugli azonban most
Sem hányt hiába,
Beleugrott az vadász
Redvedző nyakába.
És szétharapta…
..És nyalta a vért…
…És belehalt…
A halotti máglya a
Pokolban még mostan
Is folyton csak ég…
Hány Belzebub szíve
Szakadt meg a honért.
Eggyé se, de nem ez a baj!
Hanem a nyirkos belű zűrzavar!
Ami zaj…………………..
Lawrence Cedrick és
Knight Rider harcol,
Testük körül minden
Világ őrülten lángol.
És mind a ketten meg-
fulladtak a füsttől…
De e vers még nem holt vers,
Bár a sötét vég közeleg…
De egy ilyen páratlan műremek!
Egy múzeumban sem fűtenek…
EPILÓGUS
S ekkor felbukkant újra
A kegyetlen Hány…
Csepegő váladékán ezernél
Több csillogó világ…
S elpusztult mind!
(1994)
Légy YO! Mindhalálig…
(avagy : egyetek legyeket)
(vagyis : értelmet ne keress!)
Gondolkodom, tehát vagyok!
Bár a fogam a fagyos széltől vacog.
Habár felül a gálya,
S alul a sok rohadt árja,
Már a kutya se bánja,
Hát vigye el a kánya!
Nem kell már a pátosz,
Éljen hát a káosz!
S noha nem vagyok én látnok,
Egye fene, jöhetnek a lányok…
Fizikusok? Balga népség.
Nem jellemzi őket szépség.
De a paraszt karóra termett!
Ne ásson másoknak hát vermet!
Hányjunk együtt, de ne hányjunk egymással,
Pláne ne Rogerrel, s a firkákkal.
Nagykorú lettem,
Régen jöttem e világra,
Keveset tettem,
Vágyom hát a pinákra!
Elhangzott hát a petíció,
Nem késhet már soká az erekció!
Alma nem esik messze a fájátú’,
Hangzik az igazság Batu kán szájábú’.
Ez most megint 6 soros versszak,
Hullákat csipkednek, szemezgetnek varjak.
A sorok közt nem búvik értelem,
Ettől függetlenül be sem fejezem.
Mert az én elvem az:
Pusztuljon el mind, ki gaz!
Hogy ez, hogy jön megint ide nemtom,
Hisz nem én vagyok az operaházi fantom.
Na, végre, végére járunk mán a napnak,
S a mi a fő, az aljára a lapnak.
S hogy mindebből tanulságul mit vegyetek?
Hát ne aranyos pókot, hanem legyeket egyetek!
Csigát eszem sej-haj,
Húzz innen, te nyikhaj!
Mert kitaposom beledet,
S eléd teszem: eszed-e?
(1995)
Nilsz Holgersszon
Márton lúd a haverom,
Szeretem a vérét,
Rúgom-vágom-harapom,
Kiszívom epéjét.
Átrepüljük az országot,
Megnézzük a világot,
Eszünk sok-sok virágot,
No meg néha tiklábot.
Szmöre a vörösök kéme,
Ellenszenves eléggé a képe.
Bár a ludakat szereti ő is,
Egyszerre férfi is meg nő is…
Rothadt büdös kobold,
Miatta lettem törpe,
A varázsigét mormold,
Vagy kerékbe leszel törve!
ENNEK IS VÉGE
(befejezetlen típusú vers)
(1994)
Miért?
Miért van az, hogy
A Gerencsér hülye
Én meg okos vagyok,
Mint egy Einstein?
Nem tudom.
Tényleg.
És komolyan.
Miért???
Talán mert én, azaz
Bocsi, szóval ÉN,
Egy hihetetlenül
Intelligens és
Szuper okos ember
Volnék, aki csak
Bemelegítésnek
Számolgatja ki
A relativitáselméletet?
Mortal Kombet. Yeahhh…
Az emberiség szellemi
Összeomlása már nagyon
Közel lehet. Lehet, hogy
Hamarosan megint a
Fákon kergetőzünk, mint
Egykor az őseink, akik
Még nem nézték péntek
Esténként a Dallast, de
Legalább nem is haltak
Meg alkoholmérgezésben,
Mint a DZSOKIT utánzó
Alvilági igenpöcsök.
A szomszéd nője mindig
Zöldebb, de nem baj.
Miért van minden úgy
Ahogy van. És miért nem van
Úgy, ahogy nem van most?
Mert mi változna, ha
Mondjuk de legalábbis
Csak tegyük fel, mert miért
Ne tennénk, ha már feltehet-
Jük. Jak. Jakvajas szendvics.
Hagymával. Ez egy tibeti
Népi eledel, ami jó is lehet,
De undorító. Ellenben ha ez és
Ugyanez szerepelne a McDonalds
Menüjében tripla-szuperburgerként,
Akkor a sok állat agyú ember
Annyit zabálna belőle, amennyit
Csak bír…
És van, aki meg még állatagyúnak
Sem menne el, mert nincs is agya.
Szar az egész.
Biztos mindjárt felrobban
A világ is. Amilyen peches
Napom van ma, nem fogom megúszni,
Hogy belelépjek a bizonyos
Alulfejlett embereknek mondott
Állatok rothadó és bűzlő agyába.
Mert ÉN azért túl fogom élni.
Miért?
Csak!
BOOOOOOOOOOOOOOOOOMMMMMMMMMM!!!!!!!!!!
Na, mit mondtam?
(1994)
Nyárváró
Oh, nyár! Lelkem vad s boldog,
Ha meleg érintésed érzi testem;
Csak az a baj, hogy most tél van –
S egy darab jégen éppen hanyatt estem.
Nyári napnak sugara nem tartózkodó,
Nyári napnak sugara olyan más;
Nyári nap sugarát nem takarja hófelhő,
Nyári nap! És az a szuper UV-sugárzás…
Oh, nyár! Tengerparti nyaralás –
S kellemes, cápa ízű hűsítő habok;
Most hideg van, de jól tudom:
Nyáron a Hold is másképp ragyog.
Ezért csak várom a levelet…
Izé… Szóval a pusztító nyári napot;
Sivatagot éltető – Mona Lisa Overdrive!
Elmegyek Mexikóba, s eszek chilis babot.
(1993)
Qlio Igekötő
Róla szól a vers, ki hős,
Nem tudja senki, pedig nős.
Qlio Igekötő a becsületes neve,
Bár kérdés, elég kerek-e a feje?
A mókus, a róka, a nyuszi, a vakand,
Megzabálta mindet a kis bitang.
Beállt keményen emezek elébe,
Elkapta a farkuk, ebből lett ebédje.
Előbb persze mindet kibelezte,
Vérben úszott ilyenkor az egész teste.
De nem tehet róla, ő ilyen,
Nem oly fagyos, mint oly sok verem.
Most is tűzben ég a beste lelke,
Noha száját kinyitni soha nem merte.
De nem is volt rá szüksége soha,
Nem csak a fején van neki erre való pofa.
Mindene száj, s egyre bűzlik mind,
A teste is átalakult már, csak nind!
Csak a gatyakorca a régi benne,
Mert azt megenni lehetetlen lenne.
(1993)
Romantika, ó
Szép dolog a romantika,
Nem olyan szőrös, mint az orrod lika.
Bár van neked jó nagy puff,
Ha a kiismerhetetlenségig szőrös a muff…
Csodálatos, csillagos éjszaka,
Undorító, bűzlő lasponya.
Az ellentmondás látszólagos,
Birkaganéj, birkaganéj a szagos.
Gyönyörű, légiesen karcsú lány,
Mocskos büdös okádékos hány.
Az előbbi a józan diszkótündér,
S az utóbbi is az, csak ivott, mi belefért…
Ez bizony, a XX. század,
Kinyithatod jól a szádat.
De mit érsz vele, mondd haverom,
Ha rád se baszik a sok barom?
S mit tehetsz, te egyszerű polgár,
Nem marad neked más, csak a pohár.
Fenekére nézel a dolgoknak,
Majd örülsz – ha van – a farkadnak…
(1995)
Szellemek a ködben
(avagy idegbeteg lettem)
Reggel van, felkelek,
Megreggelizek, úgy csi-
nálok, mintha mosakod-
nék, de aztán eszembe jut
egynémely emberek TEST-
szaga és mégis megmo-
sakszom‚ s fogat is mo-
sok, hogy ne legyen büdös
a szám…
Kimegyek a házból és
felnézek az égre, a hamu-
színű égre, miközben nem
is látom az eget, mert
köd van és kész. Szellemek
a ködben…
Kimegyek a buszmegállóba
és néha jön is a busz
mert nem késtem le és
még lehet, hogy hely is
van rajta boci-boci tarka
de a köd körülvesz‚ s
átölel‚ s magába zár, mi-
közben rám hányja vizes
taraját…
Szellemek a ködben…
A busz nem jön, de jön
helyette a halál kamionja,
s mindenkit elgááááázol
csak engem nem, mert én
tudom, hogy a hindu filo-
zófia szerint minden test
halott, csak látszólag él
és zombi, csak a lélek miatt
tűnik élőnek, de minden
lélek testet akar. Szellemek
a ködben…
Szellemek a ködben…
Észidiszi…
enimelkenibelsz…
S jönnek csak jönnek a
Szellemek a ködben,
engem akarnak, mert tudják,
hogy amit én akarok az
a Shaolin kolostor titka
és ami ebben rejlik az olyan
ami amolyan és mégis más
mert ettől függetlenül
ugyanaz, de ezt csak ők értik
meg az eltávozottak, akik
élnek, mi meg halottak vagyunk…
Szellemek a ködben…
Nincsetek ti! – üvöltöm
a ködnek de a köd gúnyosan
visszakacag, mert tudja, hogy
tudom, hogy amit ő tud az maga
a tudás, amit tud meg én is
tudok szóval mi tudjuk, amit ti
nem tudtok, hogy Szellemek
a ködben.
Üzenet a liftből…
Vagy mittudomén…
Száll egy pofon a szélben
arcul csapja a ködöt, de
nekem eszembe jut, hogy
nemrég találtak horgászok
egy olyan oszló emberi
tetemet a Dunában, amiről
már nem lehet megállapíta-
ni, hogy nő-e vagy nem férfi-e?
szar lehet neki ilyen hidegben
a vízben‚ s arra gondolok, hogy
mi lett volna, ha nem ta-
lálják meg‚ s belefagy‚ s valaki
korcsolyázik rajta‚ s olyan
pancser mint én és elesik
és beszakad a jég és elmerül
a tetem meg feljön és
a srác haverjai jól megijednek
Szellemek a ködben…
Sziréna vijjog, tomboló zene
száll (mint a pofon a szélben)
s hallom már a szignált is
gósztbásztörsz felismerem és
mégis nem örülök neki, mert
elkapja (és ők) a Szellemek a
ködbent…
Mindez eszembe jut a suliban
mikor dolgozatot írunk és
nem tudok egy büdös szót sem a
tanár meg egyfolytában engem
néz, mert sejt valamit és
mégsem, de puskázni nem tudok
de kint leszáll a köd és
mint susogó neszek szállnak a
Szellemek a ködben…
Asszem’ megőrültem
Úristen itt is vannak, meg ott
is nem vannak de mégis tudom
hogy vannak és csak rám les-
nek és kitépik a lelkem
és belém költözik a
vizihulla miközben én is
szellem leszek: Szellemek
a ködben…
Szellemek a ködben…
Meghalok a ködben…
Űrgammák a ködben…
Mindenki a ködben…
Mindenki mindenkivel, fúj
de undorító, de a halál ka-
mionja mindenkit el-
gááááááááááááááázol…
Szellemek a ködben
ők vannak még többen
Minden rohadt dögben
De az élet az úr de
csak az Oroszánkirály
zenéjében, mert amúgy
mindenki tudja csak
nem fogja fel, hogy
Szellemek a ködben…
Rapperek a ködben…
Rock’n’Roll is dead…
(1996)
Habba meg a negyvenöt
A negyvenöt nem hetvenöt
Csak juhos-napos Ragnarök
Közel s távol nyájasan
Dzsagún-fütykös párában
Pásztorbot a kezében
Ha birka lennél rád érne
Drótszőrűk az udvaron
Spanyolhon az ablakon
Kitekintve csak elréved
S a foci megy a tévében
A negyvenöt nem hetvenöt
Csak zserbószagú rettenöt
(2022)
Az utolsó szentjánosbogár
Nyári esten mászik elő
Folyószéli kéreg alól sután
Apró lépttel bús-merengőn
Az utolsó szentjánosbogár.
Potroh vége fényben égő
Algoritmus permi agyán
Sötét éjjelt széjjel tépő
Az utolsó szentjánosbogár.
Parti hangok hálóját szőtt
Mojitós vödörből tán furán
Mégis nyit kitin szárnyfedőt
Az utolsó szentjánosbogár.
Égi tánca halkan zengő
Ám túlcsordul alant a világ
Pillantás a múlt a jövő
Az utolsó szentjánosbogár.
Tejút fátyla lebben elöl
Rókák hangja fittyet hány
Rekeszizmon járna le s föl
Az utolsó szentjánosbogár.
Zöld levélen kis pihenő
Nagy sugárban sárga sár
Nem barátod hely és idő
Te utolsó szentjánosbogár.
(2023)
