Irány a préri

Kalózok nyomában, avagy Bosznia 2015.

Hamarosan megjelenik, jelenleg szerkesztés alatt!

(tényleg ne olvasd tovább, míg itt van ez a felirat, mert napról napra változhat a tartalom)

Valahol a mai Bosznia-Hercegovina és Montenegró területén, az Adria partján

542 esztendő telt el az Örök város alapítása óta. Manapság inkább az i. e. 229. évet írnánk. Ez azonban nem zavarta össze a szemlélődőt. A királynő percekig bámulta a fogadóterem ablakából a szikrázóan kék tengert, majd ismét a két követ felé fordult. A magas szikár folyamatosan beszélt most is, míg a köpcös kétértelműen mosolygott közben. Bosszantotta a büszkeségük. Idejönnek fenyegetőzni ezek a feltörekvő senkik! Tudja jól, mit jelent a békéjük. Döntött hát: a szólót meg fogja öletni, a másikat pedig egy időre megismerteti börtönének vendégszeretetével. Róma ebből érteni fogja, hogy vannak még, akik mernek és képesek is dacolni vele.

Hadiflottája erős, harcosai elszántak. Békeidőben sem puhulnak, mivel az évszázados hagyományoknak megfelelően kalózkodással keresik a kenyerüket. Zsákmányuk saját zsebükön kívül a kincstárat is szépen gyarapítja. Erről a bevételről nem fog lemondani a latinok kedvéért.

Visszanézett a kikötőbe. A követek hajói is tetszetősek, szépen mutat majd az árbócukon az illír hadi lobogó.

Nos, nem ez volt a világtörténelem legbölcsebb döntése…

Kicsivel később Rómában

A római békét hirdető követekkel szembeni bánásmód az utolsó csepp volt a pohárban, amelyet a korábbi évtizedek római gályákat sem kímélő illír kalóztámadásai töltöttek színültig a Mare Nostrum habjain. A szenátus egyhangúlag szavazta meg a hadjáratot: 200 hajó és 20000 legionárius – elsöprő túlerő – indult Teuta ellen Gnaeus Fulvius Centumalus konzul vezetésével.

A háború első éve még váltakozó sikereket hozott, de a második év harcai római győzelemmel értek véget. A királynő Róma bábjaként névleg ugyan uralkodhatott volna tovább alaposan megnyirbált területű országában, de erre nem volt hajlandó. Lemondott a trónról, s a historikusok feljegyzései alapján hamarosan a Kotori-öböl hullámaiba vetette magát.

Csak kevés beavatott ismeri a teljes – ugyanakkor meglehetősen sötét – igazságot: Teuta vissza fog térni egykori harcosaival, ha ugyanaz az együttállás ragyog az esti égbolton, mint azon az éjszakán…

…és bosszúja könyörtelen lesz!

Teuta, az illírek királynője. A szobra alapján jó csaj lehetett. Míg élt…

A világot működtető erők azonban nem engedhették, hogy az egyensúly felboruljon, ahogy azt sem, hogy egy valaki bitorolja az istenek hatalmát. Így három újonnan született emberporontyban helyezték el a mintázatot a harcos királynő átlényegülése után, kiknek leszármazottjai tudni fogják, ha szükség lesz rájuk.

Korčula, az Úr 2015. évének első felében

Elérkezett az idő. Az együttállás rég letűnt korok mágikus csatornáit tette szabaddá. Óidőkben lezárult szemek nyíltak ki ismét, s fordultak régi elszántsággal imádott királynőjük áttetsző alakja felé. Teuta ádáz mosolya újabb kincseket és kalandokat ígért; s tengernyi szenvedést ellenségeik leszármazottainak…

Ugyanebben az időben Magyarországon és Boszniában

Mindhárman álmatlanul forgolódtak napok óta. Nem tudták, nem értették, miért. Aztán először a Vénusz, kicsivel később a Mars, majd az utánuk kapaszkodó Hold fénye rajzolta ki a hármas mintázatot a pocakjukon. Egyikükére kisebbet, a másik kettőére valamivel nagyobbat. A Jel! Génjeikbe rejtett tudás szabadult fel ezer évek távlatából. Ismét szükség volt szunnyadó képességeikre, hogy az ismert világ túlélje a végpusztulással fenyegető kataklizmát.

A kékes színű Vénusz, a vöröses Mars és a növekedés fázisban lévő Hold baljós, mégis csodálatos együttállása 2015. februárjában.

Kilenc hosszú és mozgalmas év telt el az előző Boszniai küldetés óta. Ha nincs a jel, talán megvárták volna az egykori sütihordozók a tízéves fordulót, azonban tudták, hogy a sötétség egy év alatt talán már legyőzhetetlenné erősödik. Ideje volt visszamenni…

Elindul a küldetés

Habba, aki a korábbinál keletebbre, és egy kicsit északabbra költözött. Egykori világjáró Skodáját időközben egy kombi Toyotára cserélte. Ebbe pakoltuk bele immár jelentős rutinnal egy derűs májusi pénteken a Balkánon feltétlenül szükséges dolgainkat. Kis helyet hagytunk még Leilának, aki talán nem meglepő módon egy lány. Máskülönben bosnyák és menyasszonyi státusszal is büszkélkedhetik: TCs egyik munkatársával találtak egymásra Szarajevóban. Jelenünkben már Győrben élnek, de mert a vén szüléket és helyi barátait tervezte éppen meglátogatni, hozzánk csapódott. Pár szót már tudott magyarul (újabb 5 év elteltével már szinte született magyarként fogja beszélni nyelvünket, de az egy újabb küldetés egyik mellékszálából fog csak kiderülni), angolul viszont jól beszélt, így a kommunikáció nyelve is alapvetően erre a nyelvre korlátozódott, mert bosnyákul meg mi nem tudtunk. Mondjuk én angolul is alig, de a lényeget azért kihámoztam. Többnyire. 🙂

Leila egyébként vidám, mosolygós útitárs volt, így gyorsan repült az idő a Szarajevóba vezető úton, amelyet Habba rendkívül rutinosan újra és újra megtalált és csak ritkán veszített el. A modern technika ugyanis ekkorra már berúgta a mi ajtónkat is, így a hagyományos (és természetesen ezer éves) fekete-fehér Európa-térkép csak a biztonság kedvéért utazott velünk a kesztyűtartóban, s az okostelefonos navigációra hagyatkoztunk előre letöltött térképekkel, mert a külföldi navigáció azért nem olyan olcsó cucc egyelőre. Bárcsak valaki – s vigyázó szemünket eközben Brüsszelre vetjük – kötelezné a telefonos cégeket egy határokon átívelő ingyenes roaming-szolgáltatásra! Talán egyszer nekünk is lehet majd ilyen szerencsénk

Elég jó időt futottunk be az időközben kiépült M6 autópályának is köszönhetően, az egyes határátlépések sem voltak nagyon szörnyűek kifele. A korábbiaktól eltérően már nem vittem magammal útlevelet, mert a magyar személyi igazolványt is elfogadták egyrészt mindenhol amerre terveztünk menni, másrészt pont egy útlevélnyi helyet sikerült így megspórolni a hátizsákban. A hegymászós túrák során megtanultam, hogy mik azok, amikre tényleg szüksége lehet az embernek és mi számít luxusnak, ha egy hétig a hátadon cipeled minden holmidat. Egy alsónadrágnál azért több kell, ha mások is vannak a közelben, nem csak medvék és farkasok. Azok büdösen is jóízűen fogyasztanak el, ha szekálod őket.