Irány a préri

Kecskeméti Repülőnap (2003.)

avagy ezt egyszer mindenkinek látni kell

(2003.08.16.)

Egy szép napon, midőn Micimackónak más dolga nem akadt, mi is kitaláltuk, hogy elmegyünk Kecskemétre MIG-eket tapogatni meg élőben megnézni mitől olyan nagy királyság a (katonai) repülőnap. Mi mentünk:

balról jobbra: Dallas, a Én meg a Nigger Zolee a hegyről… háttér: svéd felségjelű JAS-39 Grippen

Meg persze a Maszek, aki fényképezett ezért nem látszik de azért ő is ott volt :))

Kicsit elcsesztük az indulást, mert nagyon bíztunk a Mazda 121-esem közismert hatékonyságában (khm…) de szerencsétlen négy megtermett emberrel nem igazán villantott előzéskor hegynek fel (azt mondjuk megtudtuk, hogy 120-nál pont hatezret mutat a fordulatszámmérő hármasban ilyenkor) de nem számoltunk azzal a mindössze (rajtunk kívül) 249996 emberrel, akik szintén kíváncsiak voltak a jeles eseményre és „kicsit” bedugultak az utak (ez azt jelenti, hogy pl. mikor átmentünk az M5-ös feletti hídon Kecskemétnél, ameddig a szemünk ellátott – és mert a Dunától keletre már majdnem ázsiai alföldön jártunk, nagyon sokáig ellátott – összefüggő, gyakorlatilag álló kocsisort láttunk), pedig már fél nyolckor elindultunk (fél egyre oda is értünk…). Aztán sikerült leparkolni tök jó helyen, majdnem a bejáratnál. Mondjuk ehhez kellett a VIP igazolványunk is. 😉

Lemaradtunk a Magyar Légierő kezdőműsoráról (ezt mondjuk sajnáltuk erősen, mert úgy olvastam, hogy mindig nagy buli szokott lenni – erről csak annyit, hogy a nemzetközi vadászgépes versenyeket jelentős részben magyar MIG-29 pilóták szokták megnyerni, szal azért biztos jó volt) viszont legalább, bár 250 ezren voltunk (nem én számoltam meg, de annyira becsülték és én el is hiszem, mert kurva sokan voltak) és a Boros vezette a műsort, meg nyomta a kommentárokat (persze voltak mellette katonai szakértők, hogy ne csak hülyeséget nyomjon) simán el lehetett férni, olyan atom nagy a kecskeméti repülőtér (el is fáradtunk, mire beértünk a kaputól, bár ez nem mérvadó, mert mi mindig elfáradunk)

Volt sok érdekes műsor, s bár az egygépes repülések is királyak voltak

JAS-39 Grippen (ilyeneket vettünk a Svédektől) nagy állásszögű repülés közben (ilyet csak ez a géptípus tud, miközben majdnem áll a levegőben)

és a Grippen meg az F-15 különösen atom volt (az F-16 elég gagyi bemutatót tartott), na jó, a Mirage 2000 se volt rossz, de a Franciák műsora különben is mindent vitt, viszont csak szép sorjában…

A helyből felszállni és a levegőben megállni/lebegni képes angol Harrier vadászbombázó bemutatója közben pont a kapu környékén lehettünk, így az kimaradt, viszont a német Tornado (tájékozatlanabbaknak: ahol nem mondom külön, ott mindig vadászgépről van szó, nem helikopterről) repülésére már részben beértünk (ez volt az egyetlen változtatható szárnyállású gép a bemutatón) de sokat nem láttunk belőle, illetve miközben kerestük Maszek kollégáit és éhen halás ellen elmentünk enni valamit (nem kimondottan volt olcsóság, pl gyros: 500.- HUF de azért a Forma 1-es áraktól nagyon messze volt) repült a híres F-4 Phantom is (már közel negyven éves gép, de még mindig rettegik a nevét sok országban) nekünk meg kezdett beállni a dobhártyánk (nem kímélték a pilóták az utánégetőt, miközben a nagy túlterhelésű fordulókat bemutatták) de ami ezen a téren mindent vitt, az az amerikai légierő (USAF) F-15 Eagle-je volt. Na az mikor talán 50 m magasan bekapcsolta az utánégetőt a kifutópálya felett és a földre merőlegesen elkezdett kurva gyorsan emelkedni, akkor szó szerint még a föld is belerendült, azt hittük itt a világvége. 🙂

Nem csinált rossz műsort, de mivel a MIG-29-esnek még ennél is jobbak a repülési tulajdonságai, repülhettek volna egymást követően vagy akár egyszerre, hogy igazán látványos legyen (lehet az amik nem akartak beégni :))

Ezután viszont jött az olasz kötelék, a világhírű Frecce Tricolori akik nagyon színvonalas műsort csináltak 10 gyakorlógéppel

a Frecce Tricolori 10 gépes köteléke

amíg a franciák nem jöttek, ők voltak az istenek (kár, hogy a fényképek nem adják vissza a látványt, illetve a komolyabb figurák egy része le is maradt, mert a fotósunk vagy elfelejtett fényképezni, vagy egyszerűen nem fért bele az objektívba a teljes látvány, meg ilyen kis képeken különben sem látszik sok minden, pedig próbáltam kinagyítani a jobb részeket – azért 1600×1200-as felbontásban megnézhetők nálam a képek, van több, mint 100, ezek csak ízelítők).

Olasz trikolór (Frecce Tricolori)

Csináltak rózsát (minden gép megy fel az égbe kötelékben, majd egyszerre szétnyílnak és rózsaformát repülnek, miközben persze be van kapcsolva a füst), rajzoltak az égre szívet, meg csináltak mindenfélét, ami belefér 40 percbe (sok minden belefér…)

Aztán jöttek a törökök F-5A vadászai (szintén nem mai konstrukció, de a kiváló műrepülőtulajdonságai miatt még ma is használják, illetve pár országban még hadrendben is állnak a felújított változatai), egész pontosan heten, mint a gonoszok, vagy ha gonoszok nem is, őrültek biztos voltak. Szintén jó műsort csináltak (a fotósunk közben sörért állt sorban és elvitte a gépet is ezért a törökökről nincs igazán atom kép…) de az olaszok látványosabbak voltak, és már éppen kezdtük őket fikázni, amikor kiderült, hogy a mohamedánok még hisznek Allahban, az egy igaz istenben és mivel ugye a paradicsomba kerülnek a hurik közé, elkezdtek a végén nagyon meredek dolgokat csinálni…
Pl. szembe repült két F-5 és az utolsó pillanatban oldalt fordultak és elsuhantak egymás mellett (max 1-2 méter távolságban, atom gyorsan) és ezt megcsinálták négy géppel is, de ami mindent vitt – de ott már tényleg behúztuk a fejünket, mert már nagyon nem hittük el, hogy ezek nem mennek össze – mikor repültek hárman velünk szemben durván közel egymáshoz, majd a két szélső kilőtt és keresztezték a középső és persze egymás útját is de valami olyan hihetetlenül közel repültek el egymás mellett (alatt/fölött), hogy ilyet már tényleg csak őrültek csinálnak. Kaptak is tapsot rendesen.

Aztán jöttek a szerbek meg a lengyelek de az nem volt nagyon izgalmas, így inkább körbejártuk a kiállított gépeket (a MIG-29-es előtt akkora sor állt, hogy nem vártuk ki, amíg beleülhetünk) de volt más érdekes is és láttunk pár dolgot, amit kiválóan tudna alkalmazni a rendőrség is (pl: terepjáróra szerelt géppuska rakétákkal járőrszolgálat közben eléggé hatékony lenne :)) bár a lengyel helikopter nem volt rossz (azért a német UH-1-es helikopter után, ami repült fejjel lefele meg átfordult nem igazán tudott villantani).

Aztán jöttek az istenek, a franciák, nyolcan.

7 Alfa Jet kötelékben (Patrouille de France)

A kötelék parancsnoka mellesleg éppen 2500 órát repült eddig. Mármint csak IDÉN (ez kicsit több, mint 104 napnyi folyamatos repülésnek felelne meg, ami tekintettel, hogy még az augusztusnak sincs egészen vége, nem olyan rossz…)
Csináltak egy csomó formációt (a concorde vitte a prímet) de ami a legkirályabb volt az az, hogy egyikből a másikba milyen profin rendeződtek át pillanatok alatt (mondjuk ez az olaszokra és a törökökre is jellemző volt) meg szintén rózsát és megrajzolták a legszabályosabb szívet ketten, a többi gép meg a francia trikolórt áthúzta rajta (kár, hogy a képen nem látszik jól, de élőben nagyon király volt).

szív, nyíllal (Petrouille de France)

Aztán mikor már kezdte mindenki belátni, hogy mindenkinél jobbak, akkor rátettek még egy lapáttal. Megcsinálták ugyanazt a szemberepülést, mint a törökök:

mindjárt összemennek…
…nem mentek össze 🙂

Ha lehet még közelebb suhantak el egymás mellett, mint az igazhitűek (jól látszik, hogy a kék és piros füstcsík hogyan keveredik össze), repültek úgy, hogy egyik rendesen, a másik meg háton felette (akár kezet is foghattak volna, olyan közel – biztos látták a Top Gun-t :)) aztán volt még egy jó formáció amikor a vezérgép repült rendesen, a mögötte lévő fejjel lefele, két másik mellettük az oldalán, a két kísérő hátul meg forgott…

ez sem nem nézet ki rosszul

Ezt már csak az űberelte, mikor a teljes kötelék forgott 🙂

Aztán végül megcsinálták pár szemberepülés után szintén a négygépes szemberepülést, mint a törökök, utána meg ugyanazt mint a törökök három géppel, csak a franciák négy géppel keresztezték egymás útját egyszerre (erről sincs fénykép, mert tátott szájjal bámultuk).
Asszem megérdemelték a tapsvihart, mikor leszálltak.

Aztán már csak a francia Mirage 2000 volt hátra (ennek felvettem a hangját a telefonomra :)) ami szintén bírt csinálni utánégetővel király hangrobbanásokat, illetve annak ellenére, hogy deltaszárnyú gép (elsősorban hangsebesség feletti repüléseknél jön ez jól, alacsony sebességnél elég nagy hátrány) olyan lassan húzott át a kifutó felett, hogy mindenki azt nézte mikor esik át és zuhan le, de ez is fenn maradt 🙂
Csak a Gripen bírt nála lassabban repülni, de az vagy 10 évvel újabb konstrukció és neki vannak (orr)segédszárnyai is.

A Holland F-16-ost nem vártuk meg, mert nem volt kedvünk megint akkora dugóba kerülni, mint amikor jöttünk, és Besenyei Péter 10 perces bemutatójáról is lemaradtunk, de azt már láttuk többen is ezért feláldoztuk a hazajutás oltárán.

Szerencsére a hazaút nem volt veszélyes, bár azért volt elég sok béna (ezek azok, akik még nálam is rosszabbul vezetnek) rendesen lassítva a forgalmat és kevés volt a hosszú egyenes amikor volt helyem erőt gyűjteni az előzéshez (szegény Ibrahim túlterhelve, elhúzott tetővel összeszedte mind a 75 lóerejét, de hát a fizika korlátait nem léphette át) így jó két és fél óra volt a visszaút is (Kecskemét – Veszprém olyan 160-170 km) de visszafele már nem láttunk egy balesetet sem (odaúton vagy hármat biztos, és mindegyik olyan volt, hogy halál egyenes úton az egyik belerohant a másikba hátulról és nem csak olyan karcolások lettek rajtuk, mint a Bob Suzukiján, mikor Bp-en száguldozott hanem rendesen összetörtek).

Mi még Dallassal Győrbe is hazajöttünk, miután Niggerné sütött nekünk vacsorát, aztán én elaludtam a fürdőkádban, Dallast nemtom. Ja jól leégett a fejem meg a nyakam is meg kicsit a vállam, mert egy időre levettem a pólómat, megvillantva bájaimat, hogy legyen sok helyünk)

Na a lényeg, hogy egyszer mindenki feltétlen nézzen meg egy ilyen repülőnapot ha teheti, érdemes (belépő kétezer, odaút fejenként kijött egy ezresből, kaja egy ezres), csak induljon el időben!

(2003)