Pannónia provincia határterület lévén sosem élvezte egyhuzamban túl sokáig a római békét, az többnyire a belső világok kiváltsága maradt. A tovatűnő évezredek azonban - mivel Nagy Sándor kardja nem volt kéznél - Gorsium csomóját is megoldották. Aztán jöttünk mi.

Al Pacino mindig is nagyon jól ráérzett, hogyan legyen befutó a nőknél. Azt persze tudjuk, hogy mindenki másképp csinálja, de végeredményben csak egy út járható: a nőket ki kell elégíteni, vagy nekünk annyi. Szerencsére néha egészen kevéssel is beérik.

Ki tud többet Egérnél? Miért vált világot Habba? Tud-e még beszélni Tóka? És kicsoda a titokzatos idegen, aki Tar Tibornak adja ki magát, de még sosem látta senki? Mindenre fény derül, noha fényt pont nem ittunk, csak minden mást...

Megesik olykor, hogy a féktelen szabadságvágyat elnyomják az igaz férfiakban is az evolúciós ösztönök. Ilyenkor párt választanak és titkon remélik, hogy olcsóbb lesz a szex, de persze ennél nagyobbat nem is tévedhetnének... A nász előtt ezért isznak még egy-két pohárral.

Egyszer volt, hol nem volt, talán még a zóperencijás tengeren is túl, hol rózsaszín Christina Aguilera-szörnyek népesítették be a vidéket, hol békés birkák legelésztek, jött, látott, s győzött egy Habba-szerű lény...

Mikor a csapat nagy része nem volt még túl sem a harmincon, sem a barátságon, megesett vala velünk a tizedik. Akkor még tovább is bírtuk tíznél...

Midőn egy kimondottan kellemes vasárnap délutánt volt szerencsénk megélni március idusa után kevéssel, kitaláltuk a Habba kályhával, hogy sétáltassunk kutya, mer' az jó, meg ilyesmi. Vízen is járással.

Amikor még a világ fiatal volt, s a hó nem számított úri huncutságnak, olykor rávettük magunkat és csak úgy kimozdultunk a komfortzónánkból. Kísértet járta ódon kőfalak közé, mert a kihívásokat már akkor is szerettük.

Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki még nem tudhatta, hogy nemes intézményüket többen is továbbgondolják az atomkorban, ahol szerencsére csak a szemek sugároztak némi derültséget néhány adag sör után...

Világjáró Habbáék Habbáné gasztronómiai szaktudásával kérkedve hívtak meg minket vacsorára a békabrekegéssel körülvett gyirmóti hajlékukba. Lássuk hát a béká... izé a medvét!