Az itt olvasható versek egy éretlen kamasz és egy fiatal felnőtt gondolatait, mardosó vagy éppen sugárzó érzéseit, naivitását, látomásait, vágyait és minden más egyebét tartalmazzák, ami ezekben a korszakokban kavarog az emberben.

Van az úgy... és tényleg van. Eme versekben mocskos rímek hangzanak el, olvasásukat senkinek sem ajánljuk. Már ugye, ha normális. Ifjúkori elmerothasztások, csapongó gondolatok, mik elkészültek valahára, világvége valagára.

Ezerkilencszáznyolcvan-valahány, igaz sem volt talán. Képek, pillanatok, benyomások és érzések, amelyek kitörölhetetlenekké válnak. Ez csak később derül ki, de az idő itt nem számít. Annál inkább az ember, és talán az a kicsi, kuporgó másik.

Egykoron mindenki M.A.G.U.S. regényt írt. Olyanok is, akiknek nem kellett volna. Mi leginkább játszottuk. Persze a saját történeteinket, amelyeket a többiek röhögve trollkodtak szét. S volt köztünk egy Toma-hívő Gerencsér, aki mértéktelen túlkapásaival megutáltatta a törpéket. Ennyire.

Volt idő, mikor annyira menők voltunk, hogy saját szerepjátékos klubot működtettünk. Amikor még a (régi) M.A.G.U.S. volt az igazi. És az első regények. Például "A renegát", amelynek jól felépített, ámde borongós története némi vidámításért kiáltozott. Nem túl sokáig.

A középiskolánk anno talán utolsó gyülekezőhelye volt minden kalandor természetű alaknak, kiknek tettei és gondolatai egyszerűen papírra kívánkoztak. A papír ugyan lassan idejét múlja, közülük viszont olykor néhányan túlélték a megregényesítést. Néhányan.

A rabszolgaság rossz, értem? Hiába felejtenénk, attól még az emberi történelem része. Volt, ki mesélt e korról. Lehet, hogy minden úgy történt, ahogy Stowe nőlény írta, de az is lehet, hogy mégis inkább így. Egy kicsit cyber-punkosabban.

Rémisztő éjen rejtelmes fények, sejtelmes neszek, pupillátlan szemek, feléd nyúló ismeretlen, hideg kezek. Egy perc az élet. Tudják, hogy tudod. Ha igazán bátor vagy, elolvasod.

Azt gondolnánk, hogy Mozart, vagy éppen Beethoven egyszerűen zeneszerzőnek született. De mi lett volna, ha egy más korban jönnek a világra? És fuvola helyett egészen mást fújnának. Meg. Jobb nőkkel, mint amik eredetileg jutottak nekik. Azért előkerül AZ is.

BoB, Tóka, Haby, Mausz és még sok más pszichopata tömeggyilkos teste az enyészeté lett. Elpusztíthatatlan lelkeik azonban eljutottak Ynevre, ahol folytatták, amihez a legjobban értettek...

Mit tehet a sejt... aki középiskolai irodalomórák makacs szorításában és a VHS tündöklésének korában kénytelen tengetni mindennapjait? Mivel a pennák még messze elkerülték, a billentyűzet látta kárát. S az olvasó...

Gogol és Gogolák "nem kurta egy kicsit ez a szoknya" elvtársnő ihlette anarcho-habbalista groteszk késő estékre. Némi béllel tűzdelve.

Van, hogy összekeverednek az álmok és valóságok, a terek és az idők, minden retkes dimenziók. Aztán másnap lesz és minden megy tovább. De most még aznap van. És keverednek a mindenek.

A dwarfok népe már régmúlt szerepjátékos korunkban is nagyon a begyünkben volt. Biztosan Gerencsér nagyjából kimaxolt Toma-papja miatt. Egy elborult napon aztán megszületett ez az egyperces.