A világok harca újabb fejezetéhez érkezett: sikerülhet ezúttal végleg megtörni a sötét erők hatalmát, vagy hőseink buknak el az újabb boszniai küldetés során? A sütihordozók feje felett rendkívül gonosz fellegek homályosítják el a napot...

A Vad Szigetköz legrejtettebb szegleteit is bejártuk biciklivel a Szent Kehely és egy korsó jó csapolt után kutatva. Mindkettőt megleltük, mert még mindig elég jók vagyunk. Komp nélkül, vízben zoknival.

Sorra vesznek el a hajók, letűnt idők rettegett bosnyák kalózainak szellemeiről szólnak a híradások az Adrián. Léteznek még valahol bátor és rátermett férfiak, akik másokat nem kímélve szembeszállhatnak velük? Azok itt vannak-e...

A BiKa hírnevén esett csorbát, vagyis a sikertelen Balaton-kerülést, nem lehetett annyiban hagyni. Habba földrajzi helyhez kötött lábidegzsábája ugyan kis híján ismét beleköpött a levesünkbe, de Heni nem hagyta az út szélén az első férjét. Mindenki körbeért.

A Balaton - erkölcsös hölgyhöz méltón - nehezen adja magát. Még sokat próbált bringásoknak is. Ezúttal már tudtuk mire vállalkozunk és volt "B"-tervünk. Ennek köszönhetően ezúttal mindketten visszaértünk az autóhoz, ha nem is végig két keréken.

A Biciklis Kanok önnön testük nagyszerűségébe vetett töretlen hittel vágtak neki a Balaton megkerülésének. Természetesen mindjárt egy nap alatt, mert csak a gyengéknek nem elég ennyi idő. Nem sejtették, hogy hagyományt teremtenek: még többször nem sikerült...

Az első sikeres csúcstámadás után éreztük, hogy van a lábunkban még egy hegy. Habbáéban pont egy. És ideje volt már egy kiadós hajmosásnak is. A kétnapos, rendkívül nedves (tor)túra azé' nem volt végig rendes, de így utólag minden percét megérte.

Ha az ember nem vigyáz, hamar megszállottá válik, aztán a világ nem elég. A "kerüljük meg azt is" sorozat ezúttal a Bakony vad vidékeire kalauzol bennünket esőben és napsütésben, puha ágyban, leprás pléden, de leginkább (lég)szomjasan két keréken.

A legenda szerint a szent szablya egy sziklában van elrejtve, hova Borsodi Bivalyon, traktoron és mocsárváron keresztül vezet a küzdelmes út. Kitartásunknak hála, nem csupán önmagunkat győztük le, de az egy ujjas tyúktartás rejtelmeibe is beavatást nyertünk.

Ezer szállal köt össze minket a történelem Vindobona városával már az óidők óta, azonban ezt az élményt kevesen keresik a későbbi büszke császárváros utcáin sétálva Karácsony idején. Igazuk van, marha hideg van ott ilyenkor. Mi azért belepi... csaptunk a puncsostálba!

Mit nekünk jégkorszaki vadka(n)landok az ország legmagasabban fekvő városában, fekete öves kiszabadulás a Banyapók hálójából, vagy némi tájékozódási gyakorlattal egybekötött, mit adtak nekünk a rómaiak fürdő?

Sípályán gyalog felfele nyáron? Naná! Igaz, a tehenek ilyenkor harapnak a legjobban. Fűbe. A meleg kicsit sok, az ivóvíz nagyon kevés, de a kilátás így is pazar. És a fél hegy pont Heni kőgyűjteményéhez akart tartozni.

A kerekezésből - mint olyanból - tudományos körileg adta magát, hogy bármit megkerüljünk, ha másért nem, mert ott van. Például a Fertő-tót; vizi-tótok helyett ókori Mithras-szentéllyel, keselyűcsalogató heringléttel és hónaljszag-vetélkedővel.

Nosztalgia biciklitúra Érsekújvárra, hajdani testvér(közép)iskolánk városába, ahova egy talán igaz sem volt nyári gyakorlat és némi sör emléke vezetett. Valamivel jobban, mint Habba, aki megint elnézte a térképet. Itt-ott... S tettük mindezt vala a nemzetközi törölközőnapon, tökéletlenségünkben csütörtök helyett pénteken.

Kő egy csapat! Ha ebből lerakjuk az első szót, akkor már az út is kő. Azon pedig a csapat bejárhatja két keréken az egykor volt bakonyi biciklis betyárok hírhedt útvonalát. Felfedezés, Pokol Csárda, Cuha-völgye, Bob keresztje.

Mohamed futása után 1385 esztendővel Habba, a régi fekete-fehér térképek urának ötlete nyomán megterveztük vala a következő kerékpáros kalandunkat Bősre, a tengernyi elszalasztott víz "földjére".

A harmadik évezred hajnalán, egy verőfényes, április végi szombatra nagy hirtelen kitaláltunk magunknak egy vidám hangulatú kerekezést kék ég alatt, zöld fák között. Quasimodo nézéssel...

Amidőn két hím megalapította a Biciklis Kanok (BiKa), titkon sörivó és sütizabáló egyletet, egy lusta illatú áprilisi vasárnapon úgy döntöttek, hogy itt van az ideje az első rendes tekerésnek.

Oda és vissza. Három hobbit kalandjai a Megyéből a Végzet Városába (a végzetről Ferenc Ferdinánd mesél majd többet az égi péknél). Sárkány nem volt, birkák viszont igen. Finoman átsütve. Nyárson.

Olyan nincs, hogy nincs! Akkor van! Ennek szellemében nem törődtünk bele az előző évi sikertelen csúcstámadásba, s ezúttal tényleg megmásztuk a Schneeberget. Sötét úrral, rohadt lábbal, vércsigákkal, strigojokkal és persze az elmaradhatatlan rózsaszín köddel.