Vadnyugati mesék

Ökörköri sörölés – a hiteles történet

(2005.02.25.)

Az egész mindenség úgy kezdődött, hogy majdnem mindenki elment síelni, csak én nem, mert nekem meg kellett nyerni egy pályázatot (pontosabban „a pályázatot”) és az pont rosszkor volt. Viszont a túlélt síelés baromi jó alkalom arra, hogy összegyűljünk nálam képet nézegetni meg meginni Habba beígért lengyel sörét, meg a fenekére nézni TCs söröshordójának. Mondjuk nem sokkal a nagy terv kiötlése, illetőleg már a sörölés elkezdése után kiderült, hogy Habba polák készlete két egész dobozra korlátozódik, TCs hordójának meg tavaly decemberben lejárt a szavatossága, de azért a tartalék Borsodi készlet nem hagyta, hogy eltántorítsanak bennünket a körülmények a sörölés szent intézményétől.

Először ez a hüllőállat esett be.

Aztán megnéztük milyen leszek én is ilyen sapkában, ha végre megvarrja Heni, aki a fenti képen szereplő gyirmóti illetőségű kreatúra első hites felesége (az a lényeg, hogy már elég nagy a fejem a szabványmérethez).

Nem túl előnyös, lássuk be…

Mikor kezdett beindulni a hangulat, TCs gazdagon illusztrált tudományos előadást tartott a Challanger és a Concorde katasztrófájáról és azok lehetséges okairól, mert mi ugye egyben tudományos kör is vagyunk…

Rekonstruáljuk és tanuljunk belőle!

Közben előkerült az a Hattori Hanzo penge, amit pár órával azelőtt vettünk öcsémmel a Tescoban mint kenyérvágó kés, és mivel a Kill Bill-i hagyományokhoz híven senki nem akarta a skalpját feláldozni e pompás fegyver élességi fokának megállapításához, kénytelenek voltak ketten is a mobiltelefonjukból levágni egy-egy darabot. A penge jól vizsgázott…

TCs-ét jól vitte…
De Bob sem adta fel!
Aztán elfogyott még pár doboz sör.
Még a romlott sör szintje is szépen csökkent.

Aztán öcsém előadta a magas szárú cipőfűzős meg a Pistike tífuszos kezdetű szójátékát és attól mindenki befordult kicsit, még jó, hogy pár (vér)pékes vicc feldobta a hangulatot újra…

De, a pék az!

Viszont mindenki közül Habba vizsgázott a legjobban, mert ideális lábtartónak bizonyult (de tudjátok: csak semmi buzulás).

Habba igazán jó lábtartó volt.

Aztán miután már majdnem elfogyott minden (mondjuk 3-4 doboz sör volt a max fejadag, de ennél inkább kevesebb fogyott) és öcsém is megette a TCs által eléggé el nem ítélhető módon meghagyott tésztasalátát (kenutúrán edződött csapat ilyesmiken nem akad fenn), szép lassan elment aludni mindenki, hogy másnap reggel ne járjanak törzsi táncot a manócskák senki fejében.

A parti során megnézett síelés közbeni bénázásokból álló fotógyűjteményből nem vágok be képeket, mert TCs vagy Habba ígérte, hogy képes beszámolót készít az emberiséget további sorsának alakulását is érintő nagy pillanatokból összevágva…

Persze, így sok évvel később ebben már olyan nagyon ne bízzon senki. 🙂

(2005)