Vakondtáncoltatás felsőfokon

avagy (majdnem) kutyapornó a tájvédelmi körzetben

Mivel tegnap egy borzasztóan kellemes vasárnap délutánt volt szerencsénk megélni, kitaláltuk a Habba kályhával, hogy sétáltassunk kutya, mer’ az jó, meg ilyesmi. Miután Habba letette Hencsót a Bricostore-ban pénzt herdálni, beesett „Szálka” néven futó, ámde egyértelműen vakond küllemű kutyájával, akit egyszerű sétáltatni, mert a föld alatt követi a gazdáját. Én sportosabb voltam, így autózás helyett kisétáltam Butch-csal a fahídhoz, hogy égessek némi kalóriát (aki még sportos ebben a történetben, az a Heni, aki 50 kiló virágföldet akart venni és Habba megbeszélte vele, hogy ha végzett a vásárlással, akkor sétáljon már ki a hídig, ahol mi is leszünk :))

Az első találkozás aztán hamar létrejött az ebek között amit nem kicsit elősegített, hogy a vakond (szerintem nem kell ecsetelnem, hogy a képen melyik állat játsza ezt a szerepet) tulajdonképpen lány, Butch pedig kimondottan nem az. Aztán átkeltünk a holtágon átívelő hídon, majd kisebb mocsárjárást követően kiértünk a mezőre, ahol a kutyák rendesen belendültek…

Persze hamar el is fáradtak, de aztán Matula bácsi kunyhószerű (bocsánat, a Tüskevárban is gunyhó szerepelt, így nevezzük ezt is így) képződménye árnyékában jól megpihentek vala.

Miután látszott, hogy a kutyák jól megértik egymást, figyelmeztettem Habbát, hogy mivel ugye a természetnek parancsolni nem lehet (például a Jurassic Parkban mindenki látta, hogy ennek milyen következményei lehetnek, nem beszélve az Ahova lépek, szörny terem c. filmről, ha élénk fantáziával elképzeljük a sok emberevő vakondkutya sarjat) ezért miután elengedte kutyája (ha úgy teszik vakondja) pórázát, egy személyben felelős a majdani szaporulat miatt, amin kisebb vita támadt közöttünk…

De aztán mégsem mentünk ölre, mert kultúremberhez méltón majd a bíróságon találkozunk… 🙂

Aztán valamit még próbált bemagyarázni nekem a széna (vagy szalma) bála, a nap és a melegség természetességének összefüggéseiről, de aztán mert nem vettem be ezt a meleg dumát, végül feladta.

Habba ezután kitalálta, hogy akkor inkább lehűl kicsit, de rá kellett jönnie, hogy a közel húsz fokban vagy a természettel történt valami, vagy mégiscsak ő lehet az isten, mert tud a vízen járni (megjegyzem én már régóta tudok, és különben is elegánsabb a vizet kettéválasztani, mint járni rajta, de most hagytam, hogy had örüljön neki)

Később kiderült, hogy a kutyákok egészen jók famászásban is, de a boxerek a tigrisekhez hasonlóan nem tudnak lefele mászni. Végül Butch rájött, hogy hajlékony és megfordult egy akkora kis helyen, hogy azt még én sem hittem el.

Butch aztán új képességének megörülve megint kezdett nem annyira okos lenni, pl a lába elé (alá, mögé) sem kezdett nézni, még Habbát is fellökte egyszer majdnem amikor teljes erővel nekifutott, mert éppen nem előre nézett).

Aztán lassan beesett Heni is, ám a virágföldet nem hozta el, amiért kisebb dorgálásban részesült a szúrós tekintetű (állítólag ez az egyetlen szerve, amivel szúrni lehet…) Habbától.

Végül miután az időközben világgá ment Szálka is előkerült (Butch rendesebb volt, amikor kezdte sejteni, hogy már túl messzire ment, inkább visszajött) bár az majd csak hónapok múlva derül ki, hogy mit csinálhattak, amíg nem voltak szem előtt. 🙂

Aztán megtörtént az érzékeny búcsú és mindenki járta tovább a maga útját, a homofób mesénknek meg különben is éppen most vége lett.

(2005)